22:1 Jövendölés a látás völgye ellen. &Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?

22:2 Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!

22:3 Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, [de] megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, [midőn] futni akartak messzire.

22:4 Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.

22:5 Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja [jő] Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.

22:6 És Élám fölvette a tegezt, és [jő] szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.

22:7 És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.

22:8 És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,

22:9 És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.

22:10 És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;

22:11 És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!

22:12 És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,

22:13 És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!

22:14 És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.

22:15 Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, [és mondd meg néki:]

22:16 Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!

22:17 Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,

22:18 Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda [mennek] dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!

22:19 És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.

22:20 És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,

22:21 S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;

22:22 S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;

22:23 S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;

22:24 S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.