30:1 Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

30:2 Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

30:3 Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

30:4 A kik keserű füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

30:5 Az emberek közül kiűzik őket, úgy hurítják őket, mint a tolvajt.

30:6 Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

30:7 A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

30:8 Esztelen legények, sőt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

30:9 És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

30:10 Útálnak engem, messze távoznak tőlem, és nem átalanak pökdösni előttem.

30:11 Sőt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát előttem kivetik.

30:12 Jobb felől ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

30:13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

30:14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elő, pusztulás között hömpölyögnek [ide].

30:15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar űzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhő.

30:16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

30:17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

30:18 A sok erőlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

30:19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

30:20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!

30:21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

30:22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

30:23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élő gyülekező házába;

30:24 De a roskadóban levő ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendőben van, ne kiáltson-é segítségért?

30:25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szűkölködő miatt nem volt-é lelkem szomorú?

30:26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

30:27 Az én bensőm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

30:28 Feketülten járok, de nem a nap hősége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.

30:29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

30:30 Bőröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hőség miatt.