16:1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.

16:2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!

16:3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.

16:4 Mindent teremtett az Úr az ő maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.

16:5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.

16:6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.

16:7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.

16:8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.

16:9 Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.

16:10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az ő szája.

16:11 Az Úré az igaz mérték és mérőserpenyő, az ő műve minden mérőkő.

16:12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erősíttetik meg a királyiszék.

16:13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti [a király.]

16:14 A királynak felgerjedt haragja [olyan, mint] a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.

16:15 A királynak vidám orczájában élet van; jóakaratja olyan, mint a tavaszi eső fellege.

16:16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!

16:17 Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megőrzi az ő útát.

16:18 A megromlás előtt kevélység [jár], és az eset előtt felfuvalkodottság.

16:19 Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.

16:20 A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!

16:21 A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.

16:22 Életnek kútfeje az értelem [annak], a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.

16:23 A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az ő száját, és az ő ajkain öregbíti a tudományt.

16:24 Lépesméz a gyönyörűséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.

16:25 Van oly út, mely igaz az ember szeme előtt, de vége a halálnak úta.

16:26 A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az ő szája kényszeríti őt.

16:27 A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az ő ajkain mintegy égő tűz van;

16:28 A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.

16:29 Az erőszakos ember elhiteti az ő felebarátját, és nem jó úton viszi őt.

16:30 A ki behúnyja szemeit, [azért teszi], hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, [már] véghez vitte a gonoszságot.

16:31 Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.

16:32 Jobb a hosszútűrő az erősnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.