7:1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.

7:2 Az én parancsolatimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.

7:3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.

7:4 Mondd ezt a bölcseségnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,

7:5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédivel hizelkedő idegentől.

7:6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,

7:7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,

7:8 A ki az utczán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,

7:9 Alkonyatkor, nap estjén, és setét éjfélben.

7:10 És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.

7:11 Mely csélcsap és vakmerő, a kinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.

7:12 Néha az utczán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.

7:13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda néki:

7:14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.

7:15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orczádat, és reád találtam!

7:16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, égyiptomi szövésű szőnyegekkel.

7:17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.

7:18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vígadjunk szerelmeskedésekkel.

7:19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.

7:20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.

7:21 [És] elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hizelkedésével elragadá őt.

7:22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő békóba;

7:23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.

7:24 Annakokáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.

7:25 Ne hajoljon annak útaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.

7:26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, a kik attól megölettek.