10:1 Uram, miért állasz távol? Miért rejtőzöl el a szükség idején?

10:2 A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

10:3 Mert dicsekszik a gonosz az ő lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

10:4 A gonosz az ő haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

10:5 Szerencsések az ő útai minden időben; messze vannak tőle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

10:6 Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

10:7 Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erőszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

10:8 Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

10:9 Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az ő barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10:10 Lenyomja, tiporja, és erejétől elesnek az ügyefogyottak.

10:11 Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

10:12 Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekről!

10:13 Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

10:14 Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

10:15 Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az ő gonoszságát, míg már nem találsz.

10:16 Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az ő földjéről.

10:17 A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerősíted szívöket, füleiddel figyelmezel,