138:1 Dávidé. &Magasztallak téged teljes szívemből; énekkel áldlak az istenek előtt.

138:2 Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

138:3 Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő [támadt.]

138:4 Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

138:5 És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!

138:6 Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

138:7 Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.