50:1 Asáf zsoltára. &Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.

50:2 A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

50:3 Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél.

50:4 Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

50:5 Gyűjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erősítik szövetségemet!

50:6 És az egek kijelentik az ő igazságát, mert az Isten biró. Szela.

50:7 Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

50:8 Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égőáldozataid szüntelen előttem vannak.

50:9 [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

50:10 Mert enyém az erdőnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

50:11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mező állatai [tudva vannak] nálam.

50:12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

50:13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

50:14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

50:15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.

50:16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimről, és veszed szádra az én szövetségemet?

50:17 Hiszen te gyűlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

50:18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

50:19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot sző.

50:20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

50:21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

50:22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtők, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül: