92:1 Zsoltár, ének szombat napra.

92:2 Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

92:3 Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hűséges voltodat.

92:4 Tíz húrú hegedűvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

92:5 Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek műveiben örvendezem.

92:6 Mely nagyok Uram a te műveid, igen mélységesek a te gondolataid!

92:7 A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

92:8 Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű, és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elveszszenek ők;

92:9 Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

92:10 Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedők!

92:11 De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

92:12 És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevőkön mulat majd a fülem.

92:13 Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

92:14 Plánták [ők] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

92:15 Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellők lesznek;