104:1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

104:2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

104:3 A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

104:4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

104:5 Ő fundálta a földet az ő oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

104:6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

104:7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

104:8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

104:9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

104:10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

104:11 Megitassák a mezőnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

104:12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

104:13 A ki megöntözi a hegyeket az ő palotájából; a te munkáidnak gyümölcséből megelégíttetik a föld.

104:14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földből,

104:15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerősíti a halandónak szívét.

104:16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

104:17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

104:18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

104:19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

104:20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezőnek összes vadai;

104:21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentől eledelöket.

104:22 Ha felkél a nap, elrejtőznek és hajlékaikban heverésznek;

104:23 Az ember munkájára megy ki, és az ő dolgára mind estvéig.

104:24 Mily számtalanok a te műveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

104:25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

104:26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

104:27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben.

104:28 Adsz nékik [és] ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

104:29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

104:30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

104:31 Legyen az Úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az Úr az ő teremtményeiben;

104:32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

104:33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

104:34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;