105:1 Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek a népek között az ő cselekedeteit!

105:2 Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden ő csodatételét.

105:3 Dicsekedjetek az ő szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

105:4 Kivánjátok az Urat és az ő erejét; keressétek az ő orczáját szüntelen.

105:5 Emlékezzetek meg az ő csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleiről és az ő szájának ítéleteiről.

105:6 Oh Ábrahámnak, az ő szolgájának magva; oh Jákóbnak, az ő választottának fiai!

105:7 Ő, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az ő ítélete.

105:8 Megemlékezik az ő szövetségéről mindörökké; az ő rendeletéről, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

105:9 A melyet kötött Ábrahámmal, és az ő Izsáknak tett esküvéséről.

105:10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

105:11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

105:12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

105:13 És egyik nemzettől a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

105:14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa őket, sőt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

105:15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

105:16 Mikor éhséget idéze elő a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

105:17 Elküldött előttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

105:18 A lábait békóba szorították, ő maga vasban járt vala,

105:19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta őt.

105:20 Elküldött a király és feloldotta őt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette őt;

105:21 Úrrá tevé őt az ő házán, és uralkodóvá minden jószágán;

105:22 Hogy főembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

105:23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

105:24 És igen megszaporítá az ő népét, és erősebbé tevé elnyomóinál.

105:25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyűlöljék az ő népét, [és ] álnokul cselekedjenek az ő szolgáival.

105:26 Elküldte Mózest, az ő szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

105:27 Elvégezék azok között az ő jeleit, és a csodákat a Khám földén.

105:28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az ő rendeleteinek.

105:29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az ő halaikat.

105:30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

105:31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden ő határukon.

105:32 Adott nékik eső gyanánt jégesőt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

105:33 És elvevé szőlőjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élő fáit.

105:34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

105:35 És megemészte minden növényt az ő földjökön, és az ő szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

105:36 És megöle minden elsőszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

105:37 És kihozá őket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

105:38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tőlök való félelem megszállta őket.

105:39 Felhőt terjeszte ki, hogy befedezze [őket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

105:40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg őket.

105:41 Megnyitotta a kősziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

105:42 Mert megemlékezett az ő szentséges igéretéről, a [melyet tőn] Ábrahámnak, az ő szolgájának.

105:43 Kihozá azért az ő népét örömmel, [és] az ő választottait vígassággal.

105:44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.