34:1 Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek előtt, és mikor ez elűzte őt és elment.

34:2 Áldom az Urat minden időben, dicsérete mindig ajkamon van!

34:3 Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.

34:4 Dicsőítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az ő nevét!

34:5 Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmemből kimentett engem.

34:6 A kik ő reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

34:7 Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette őt.

34:8 Az Úr angyala tábort jár az őt félők körül és kiszabadítja őket.

34:9 Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki ő benne bízik.

34:10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik őt félik, nincs fogyatkozásuk.

34:11 Az oroszlánok szűkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

34:12 Jőjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

34:13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

34:14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtől.

34:15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

34:16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az ő fülei azoknak kiáltásán;

34:17 Az Úr orczája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földről.

34:18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti őket.

34:19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

34:20 Sok baja van az igaznak, de valamennyiből kimenti az Úr.

34:21 Megőrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

34:22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyűlölik az igazat.