35:1 Dávidé. &Perelj Uram a velem perlőkkel; harczolj a velem harczolókkal.

35:2 Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

35:3 Szegezz dárdát és rekeszd el üldözőim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

35:4 Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

35:5 Legyenek olyanok, mint a polyva a szél előtt; az Úrnak angyala verdesse [őket].

35:6 Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse őket.

35:7 Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

35:8 Érje őt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

35:9 Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

35:10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erősebbtől, a szegényt és szűkölködőt az ő megrablójától.

35:11 Erőszakos tanúk állnak elő; azt kérdezik tőlem, a miről nem tudok.

35:12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

35:13 Pedig én az ő betegségökben gyászba öltöztem, bőjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

35:14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

35:15 Ők pedig örültek az én bukásomon és összegyűltek; összegyűltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

35:16 Ingyenélők léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

35:17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktől az én egyetlenemet.

35:18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erős nép között magasztallak téged.

35:19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyűlölőim se hunyorgassanak rám.

35:20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

35:21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

35:22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tőlem!

35:23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

35:24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

35:25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük őt!

35:26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be őket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

35:27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az ő szolgájának békességét.